Csapathűség:
Azikazin Magic World
A legtöbben, akik keresztülhaladnak Szongpha-kun, Szöul egy forgalmas üzleti negyedén, általában felnéznek. Ez azért van, mert az ország legmagasabb épülete, egy 123 emeletes üveg- és fémóriás magasodik a közeli vidámpark, luxuslakásokból álló társasházak és egy méretes tó fölé.
Ennek az épületnek az árnyékában, egy alagsori garázsban eldugva találjuk meg az Azikazin Magic World, egy sokrétű művészközösség tagjait, köztük filmkészítőkkel, zenészekkel és bábművészekkel. A helyzet iróniáját, hogy idejük legnagyobb részét Korea legmagasabb épületétől kevesebb mint 2 kilométerre, a föld alatt dolgozva töltik, ők is értékelik.
„Szó szerint egy alagsori pincében élünk, fény nélkül. Mindig azt kérdezgetjük, hogy mennyi az idő, mert nem jut le hozzánk a napfény.”
—Kiho
A csoport laza szövetségként indult 2018-ban, amikor Kiho Song, a 24 éves stop motion animátor és filmkészítő, Jeongyeon Park, alias Lionclad, a 26 éves beatkészítő és művészeti rendező, Hyeongmuk Kang, alias Mmddyyyy, a 26 éves zenész, és Sanghwan Shin, alias Fidi, a 26 éves filmoperatőr összeálltak, de 2019-ben lettek igazán aktívak a munkában, miután rátaláltak az alagsori műhelyükre. Az önmagukat digitális zenekarként megnevező csoport nem csak zenét csinál, hanem vizuális albumokat adnak ki, amelyeken ötvözik a bábjátékot és a stop motion animációt, hogy ahogy ők fogalmaznak, „átfogó élményt” hozzanak létre.
Csapathűség:
Azikazin Magic World
A legtöbben, akik keresztülhaladnak Szongpha-kun, Szöul egy forgalmas üzleti negyedén, általában felnéznek. Ez azért van, mert az ország legmagasabb épülete, egy 123 emeletes üveg- és fémóriás magasodik a közeli vidámpark, luxuslakásokból álló társasházak és egy méretes tó fölé.
Ennek az épületnek az árnyékában, egy alagsori garázsban eldugva találjuk meg az Azikazin Magic World, egy sokrétű művészközösség tagjait, köztük filmkészítőkkel, zenészekkel és bábművészekkel. A helyzet iróniáját, hogy idejük legnagyobb részét Korea legmagasabb épületétől kevesebb mint 2 kilométerre, a föld alatt dolgozva töltik, ők is értékelik.
„Szó szerint egy alagsori pincében élünk, fény nélkül. Mindig azt kérdezgetjük, hogy mennyi az idő, mert nem jut le hozzánk a napfény.” —Kiho
A csoport laza szövetségként indult 2018-ban, amikor Kiho Song, a 24 éves stop motion animátor és filmkészítő, Jeongyeon Park, alias Lionclad, a 26 éves beatkészítő és művészeti rendező, Hyeongmuk Kang, alias Mmddyyy, a 26 éves zenész, és Sanghwan Shin, alias Fidi, a 26 éves filmoperatőr összeálltak, de 2019-ben lettek igazán aktívak a munkában, miután rátaláltak az alagsori műhelyükre. Az önmagukat digitális zenekarként megnevező csoport nem csak zenét csinál, hanem vizuális albumokat adnak ki, amelyeken ötvözik a bábjátékot és a stop motion animációt, hogy ahogy ők fogalmaznak, „átfogó élményt” hozzanak létre.
Ami pedig összeköti az Azikazin tagjait, az az alacsony költségvetésű eszközök, valamint a művészeti alkotásaik létrehozásához kialakított megközelítésük. Például Lionclad szintetizátora 1991-ből származik, és nem szól olyan tisztán, mint egy mai darab. Vagy ott van Kiho öreg kamerája, amelyet egy kukában talált, és amely olyan életlen videókat készít, mint amiket a házi készítésű videóktól szoktunk meg. Aztán ott vannak a csapat házi készítésű bábjai és stop motion animációi, amelyek életre keltik a zenéjüket.
„Szeretünk a kezeinkkel dolgozni, és retró hangulatot kölcsönözni [az alkotásainknak].” Amikor a kezeidet használod, a munkádon meglátszik, hogy sok szeretetet és ragaszkodást fektettél bele.”
—Lionclad
Ami pedig összeköti az Azikazin tagjait, az az alacsony költségvetésű eszközök, valamint a művészeti alkotásaik létrehozásához kialakított megközelítésük. Például Lionclad szintetizátora 1991-ből származik, és nem szól olyan tisztán, mint egy mai darab. Vagy ott van Kiho öreg kamerája, amelyet egy kukában talált, és amely olyan életlen videókat készít, mint amiket a házi készítésű videóktól szoktunk meg. Aztán ott vannak a csapat házi készítésű bábjai és stop motion animációi, amelyek életre keltik a zenéjüket.
„Szeretünk a kezeinkkel dolgozni, és retró hangulatot kölcsönözni [az alkotásainknak].” Amikor a kezeidet használod, a munkádon meglátszik, hogy sok szeretetet és ragaszkodást fektettél bele.”
—Lionclad
Lionclad más olyan művészeken keresztül, akik szintén élvezik az amúgy szemétre való, elavult és használt hangberendezések rejtélyességét, egy közösségre talált.
„[Így zenélni] felér egy kalanddal” — mondja ő. „Amikor az emberek megvásárolják ezeket a berendezéseket, elgondolkoznak a lehetséges használatukról, és arról, hogy hogyan ruházhatnák fel az eszközöket a korábbitól eltérő értelemmel.”
Lionclad más olyan művészeken keresztül, akik szintén élvezik az amúgy szemétre való, elavult és használt hangberendezések rejtélyességét, egy közösségre talált.
„[Így zenélni] felér egy kalanddal” — mondja ő. „Amikor az emberek megvásárolják ezeket a berendezéseket, elgondolkoznak a lehetséges használatukról, és arról, hogy hogyan ruházhatnák fel az eszközöket a korábbitól eltérő értelemmel.”
Az Azakazin tagjai gondosan odafigyelnek, hogy a művészi folyamat minden részében jelen legyenek. Senki sem csak a ritmusért vagy a látványért felel — mindannyian beszállnak kicsit mindenbe, még akkor is, ha nem az az elsődleges szak- vagy érdeklődési területük. „Kicsit olyanok vagyunk, mint az összekapcsolódó robotok” — magyarázza Kiho. „Először a gépezet feje vagy, majd a lába, később pedig a törzse.”
Bár a csoport mindig elfoglalt új tervek kidolgozásával, és a tagok egyéni projektekkel kísérletezgetnek, a „Noodleheads” készítése miatt nagyon izgatottak. A „Noodleheads” egy olyan felnőtteknek készült sorozat, ami a bábjáték, stop-motion technika és 2D animáció segítségével meséli el egy étteremben dolgozó szörnycsapat történetét. Megfelelő projekt egy olyan csoport számára, amelynek neve tükrözi az alkotásaik szellemét.
„Szerintem varázslatos, hogy azt alkothatunk, amit szeretnénk, és hogy gátlások nélkül jól érezhetjük magunkat a stúdiónkban.” — meséli Lionclad.
Az Azakazin tagjai gondosan odafigyelnek, hogy a művészi folyamat minden részében jelen legyenek. Senki sem csak a ritmusért vagy a látványért felel — mindannyian beszállnak kicsit mindenbe, még akkor is, ha nem az az elsődleges szak- vagy érdeklődési területük. „Kicsit olyanok vagyunk, mint az összekapcsolódó robotok” — magyarázza Kiho. „Először a gépezet feje vagy, majd a lába, később pedig a törzse.”
Bár a csoport mindig elfoglalt új tervek kidolgozásával, és a tagok egyéni projektekkel kísérletezgetnek, a „Noodleheads” készítése miatt nagyon izgatottak. A „Noodleheads” egy olyan felnőtteknek készült sorozat, ami a bábjáték, stop-motion technika és 2D animáció segítségével meséli el egy étteremben dolgozó szörnycsapat történetét. Megfelelő projekt egy olyan csoport számára, amelynek neve tükrözi az alkotásaik szellemét.
„Szerintem varázslatos, hogy azt alkothatunk, amit szeretnénk, és hogy gátlások nélkül jól érezhetjük magunkat a stúdiónkban.” — meséli Lionclad.
