Ez a pálya a lányoknak van

Sally Nnamani természetétől fogva visszafogott személyiség, de kosarazás közben apait-anyait belead a játékba. „Csak kimész és játszol egy jót. Nem számít, mit mondanak mások, amikor kisétálsz az edzőteremből.”

A kosárlabda által nyújtott szabadságérzet segített Sallynek növelnie az önbizalmát, ám eltartott egy ideig, amíg ugyanezt a pályán kívül is elérte.

Sallyt a bátyja ismertette meg a játékkal, amikor Nigériából New Yorkba költöztek. Az új gyerek státusznak megvoltak a maga kihívásai, de a kosárlabda mindig az ő biztonságos tere volt.

Amikor nem űzte versenyszerűen a sportot, nehezen tudott kapcsolatot teremteni társaival. „Zárkózott voltam, és nem léptem kapcsolatba másokkal. Az edzőm remek fickó volt, kivitt kocsival az edzésekre, de azt nem tudta, hogyan építsen be a csapatba.”

Minél többet játszott, Sally annál inkább ráébredt, hogy a kommunikáció legalább olyan fontos, mint 30 pont megszerzése. „Ha nyerni akarsz, és ha sokat akarsz nyerni, muszáj beszélned a csapattársaiddal a pályán. Kell hogy legyen egyfajta közösségi szellem.”

Főiskolán Sally rájött, hogy a pályán a csapattársai irányába mutatott nyitottsága átszivárgott élete egyéb területeire is. „A sportolás miatt egyre inkább nyitottá váltam az új dolgok kipróbálása iránt. Így kezdtem edzősködni is.”

Sally jelenleg a Peace Players Brooklyn igazgatója (ez egy nonprofit szervezet, ahol a kosárlabda révén a jövő vezetői generációját képzik), ahol tapasztalatait kiaknázva segít, hogy a gyerekek a pályán és azon kívül is magabiztosabbá váljanak. A kosárlabdát jó alapnak tartja a csapatmunka és a felelősségérzet elsajátítására, valamint ahhoz, hogy a gyerekek ráébredjenek a bennük rejlő értékekre.

„Megpróbáljuk lehetőségekhez juttatni őket, hogy láthassák a nagyvilágot” - mondja Sally. „Annyival több van benne, és a Peace Playersnél tartozol valahova. Nem számít, honnan származol vagy hol laksz, ide tartozol.”