Figyeld meg, hogy szinte olyan érzés, mintha egy másik valóságba lépnél – Miért van ez?

Én úgy értelmezem ezt az élményt, hogy a tánc energia, erő, élet!

Nyilván megtaníthatsz egy ritmikus szekvenciát zenére, de mi van akkor, amikor egyszerűen csak elengeded magad? Hogyan taníthatsz olyan fizikai mozdulatokat, amelyek összhangban vannak a lelkeddel?

Mindannyian tudjuk, hogy a tánc készsége tanítható, de legbelül mindannyiunkban megvan a belső kapcsolat a mozgással. Zenével párosítva mosolyt csal az arcunkra, örömet okoz és jó érzéssel tölt el bennünket.

Gondoljunk csak arra, amikor látunk egy kisbabát, aki alig tud két lábra állni, de egy fülbemászó ritmus rezgéseire ugrál. Ki tanította meg erre? Ami pedig még ennél is fontosabb: mikor tanultuk meg elnyomni ezt a kifejezésmódot?

A lényeg az, hogy a tánc sokkal több, mint ütemre való számolás. A testeden átáramló energia a jelenbe hoz, és arra késztet, hogy mélyeket lélegezz. Kitölti a tüdődet, emlékeztet arra, hogy élsz. Ez egy módszer arra, hogy összpontosíts, figyelj, átérezd teljes énedet, és egy nagyszerű eszköz arra, hogy felszabadultnak érezd magad – egy kapu a szabadsághoz, ha úgy tetszik.

A tánc azon kevés sportok egyike, amelyet a saját feltételeid szerint űzhetsz – nem kellenek hozzá szabályok. Tapasztalatodtól, testedtől, hátteredtől vagy státuszodtól függetlenül a kreativitásról, a kapcsolatról és a kifejezésről szól.

Köszönöm, hogy szerettél engem, amikor nem szerettem önmagamat.

Hogy átsegítettél, amikor az energiám fogytán volt.

Hogy vezettél, amikor elveszettnek éreztem magam.

Köszönöm, hogy kitártad a karjaidat, amikor kiközösítve éreztem magam.

Hogy biztonságos menedéket adtál nekem, amikor elbizonytalanodtam.

És hogy felderítettél, amikor önbizalomhiányom volt.

Nemcsak hogy emlékeztettél az erőmre, de lehetővé tetted, hogy megosszam ezt az ajándékot másokkal.

Arra ösztönöztél, hogy változást érjek el, és önbizalmat adtál, hogy egyedül vágjak bele a The Curve Catwalk megalapításába.

Egy szó mint száz, jobbá tetted az életemet.

Sajnálom, hogy elhagytalak, amikor az önbecsülésem megzuhant, és a testem olyan módon változott, hogy felismerhetetlenné vált számomra.

Egyszerűen csak féltem, és túl sok évet töltöttem azzal, hogy arra vártam, hogy valaki helyet adjon nekem az asztalnál.

Nem is tudtam, hogy képes vagyok saját asztalt felállítani,

ahol ápolhatom a testvériséget és megerősíthetek más nőket,

különösen azokat, akik hozzám hasonlóan néznek ki.

Köszönöm, hogy megmozgattál és hazahívtál.

Remélem, másokért is azt teszed, amit értem tettél.