Két brooklyni vállalkozó számára a csapatmunkán múlik a győzelem a palánkok között és azokon túl is

Amikor belépett a kávézóba, Elle Clay rögtön tudta, hogy a brooklyni Bedford-Stuyvesant negyedben található Playground Coffee Shop és tulajdonosa, Zenat Begum egyaránt különleges.

„Elég nagy kávéőrült vagyok, [és] szeretek csak úgy benézni a környék különböző kávézóiba” – idézi fel a történteket Elle. Ám ez a látogatás nem csak egy kiváló pörkölés megkóstolásáról szólt. Látta Zenatot Instagramon, és magával ragadta a tevékenysége. „Szóval bejöttem, és szóltam, hogy beszélni szeretnék vele. Körülnéztem, és azt éreztem, hogy ebben a helyben van valami egészen egyedi.”

Zenat Playground nevű üzlete valóban nem hasonlít más kávézókhoz. 2016-os megnyitása óta közösségi találkozóhellyé vált. A kiváló kávé mellett, amelyet Elle is jó szívvel ajánl, a kávézó otthont ad költészeti versfelolvasásoknak, workshopoknak és rádióközvetítéseknek, és könyveket is lehet cserélni (a közelben lakók nyugodtan itt hagyhatnak vagy elvihetnek egy kötetet). Az elmúlt évben a Playground egy közösségi hűtőszekrényt is felállított sok másik New York-i helyszínhez hasonlóan, ahová a helyi lakosok élelmiszereket helyezhetnek el, mások pedig elvihetik, amire szükségük van.

Zenat a kisvállalkozások vezetésének minden csínját-bínját az édesapjától tanulta meg, aki egy vasáruboltot vezetett ugyanitt 20 éven át. Elle azt is tudja, hogy milyen a semmiből felépíteni egy projektet. Ő alapította a Wild Child NYC nevű produkciós céget, amely kísérleti történetmesélésre és marginalizált csoportok narratíváira szakosodott. Saját podcastot vezet, és számos másik filmes és audioprojekten dolgozott.

Elle és Zenat számára különösen kedves Brooklyn és a közösségi aktivizmus, valamint vállalkozásaikat is valódi szenvedéllyel vezetik, így elszánt együttműködésbe kezdtek a Playground többféleképpen használható tereiben szervezett eseményeken. Itt beszélgetnek arról, hogy miként hoznak létre sikeres csapatokat maguk körül, hogy támogassák a közösségeiket, és arról is szó esik, hogy milyen szerep jut egy másik közös szenvedélyüknek, a kosárlabdának a munkájukban.


Elle: Zenat, már az első találkozásunk során láttam, hogy törődsz ezzel a környékkel. Mindig is fontos volt számodra a közösség. Amikor elkezdődött a COVID, a Playground igazán különleges hellyé vált, mert felkarolta a közösséget, és erőforrásokat biztosított a tüntetőknek, de emellett élelmiszereket is felajánlott a közösségi hűtők révén. Hogyan alakult ez a folyamat – fordulatnak nem nevezném, mert mindig is fontos volt számodra a közösségért végzett munka –, amelynek során a tevékenységedet kiterjesztetted a kávézón kívülre is?

Zenat: Egy régi középiskolai barátom vetette fel nekem a közösségi hűtő ötletét. A termelői piacokat az utóbbi hónapokban elárasztotta a túl sok zöldség és különböző termény. Elosztogatták vagy élelmiszerbankokból adták ki őket. Fellőttem egy jelzőrakétát, és mire észbe kaptam, már bele is vágtunk. Aztán egyre több törzsvendégünkkel és helyi lakossal találkoztam, akik minden nap elhoztak valamit a hűtőből. Akadtak közöttük szociális munkások, létfontosságú területeken dolgozók, építőmunkások, óvodák vezetői, akiknek muszáj volt munkába járniuk, mert különben nem bírták volna anyagilag. Miközben veled beszélgetek, időnként kinézek a hűtőre. Az elmúlt egy órában majdnem 10 ember megfordult itt, hogy hozzon és elvigyen valamit. A projekt remekül működik. Akadtak kisebb fennakadások menet közben, ahogy ez minden projektnél előfordul... De az ilyesmit meg kell oldani, mert van egy nagyobb víziónk, hogy olyan időszakban látjuk el ennivalóval az embereket, amikor erre hatalmas szükség mutatkozik.

Elle: Hogyan oldasz meg problémákat és kezeled a csapatodat, amikor fennakadások történnek?

Zenat: Volt egy elég nagy fennakadás, amikor rájöttem, hogy várjunk csak, minden időmet ennek szentelem [a közösségi hűtőknek], és közben vezetnem kéne egy egész kávézót. Ha azt akarom, hogy a Playground csapata megértsen, és hatékonyan kommunikáljon velem, őket [is] be kell vonnom. Mindenki nagyon lelkesnek mutatkozott, és megértették, hogy az apró nehézségek hozzá tartoznak a folyamathoz. A fennakadások remekül emlékeztettek arra is, hogy meg kell őriznem a szerénységemet.

Általában azok inspirálnak, akikkel körülveszed magad, nem? Hogy döntesz arról, hogy milyen embereket vagy barátokat vonj be az álmod megvalósításába?

Elle: A nagy része megérzésen alapszik. Az emberek közötti összhangról szól. Például mi ketten jól kijövünk, mert mindketten föld jegyűek vagyunk. Én Bak, te pedig Szűz.

Zenat: Két lábbal a földön!

Elle: Tudjuk, hogyan dolgozzunk össze... De azt hiszem, az is fontos, hogy kik inspirálnak. Szerintem arról szól az egész, hogy képes vagyok meglátni a lehetőséget abban, amit közösen létrehozhatunk, de a köztünk lévő energia és kapcsolat is fontos... Hogy elérhetők-e, izgatottak-e, lelkesek-e az ötlet miatt.

Zenat: Csapatvezetőként és csapatjátékosként ismernem kell az emberek erősségeit és gyengeségeit, és hogy mivel támogathatom és emelhetem fel őket, de azt is meg kell oldanom, hogy bizonyos dolgok talán nem annyira érdeklik őket, vagy nem tudnak róluk semmit.

Szóval, Elle, amikor együttműködsz másokkal, hogyan készíted elő a csapatjátékot?

Elle: Szerintem minden projektből tanulok valamit. Erről szól az egész. A kosárlabda az életem. Játékosként és edzőként, [producerként] és produkciós asszisztensként tudom, hogy világosan kell kommunikálni, és meg kell győződni arról, hogy mindenki egyetért. Az egész a csapatról szól. Ha győzni akarok, és látom, hogy az egyik csapattársam nem dolgozik olyan keményen, ahogy esetleg tudna, beszélnünk kell. Ki kell találnunk, hogy min változtassunk, és miként alakítsuk át a felelősségi köröket.

Zenat: Mondd csak, neked mik az erősségeid és gyengeségeid a csapatszervezésben? Hogyan tudtál továbblépni a gyengeségeiden?

Elle: Szerintem az egyik erősségem producerként, hogy bízok a víziómban. Nem vehetem rá a csapatomat a megvalósítására, ha még én sem bízom benne. A gyengeségem, hogy elmosom a határt a barátság és az együttműködés között... és nehéz nem magamra venni a dolgokat. Érzékeny típus vagyok, és a kritikát gyakran visszautasításnak vagy rosszindulatúnak érzem. Sokat kellett foglalkoznom magamban azzal, hogy meg tudjak bízni a kapcsolatban, és tudjam, hogy az adott személy azért ad visszajelzést, mert azzal fejlődhetek.

Zenat: Szerintem sokat elárul a jellemedről, ha olyanokkal is együtt tudsz dolgozni, akik nagyon különböznek tőled, és még így is valami csodálatos és radikális dolgot hoztok létre. Arról szól az egész, hogy milyen történetmesélőkkel találkozol menet közben, és miként tudod a saját objektíveden keresztül tökéletesen megragadni a történetüket.

Elle: Fantasztikus a kémia a csapatodban. Mindenkinek megvan a saját feladata, de mégsem habozik senki, amikor lépni és cselekedni kell. És így lehet bajnokságokat nyerni!

Zenat: Pontosan. Ezt fontosnak gondolom, mert az is benne van, hogy a [győzelem] különböző formákat ölthet. Lehet, hogy nem egy csodálatosan megszervezett eseményen történik, hanem olyankor, amikor valaki az értékelésében azt írja, hogy a Playgroundban lehet a legjobb kávét inni. Így természetes, nem?

Elle: Tényleg az. A lényeg, hogy koncentrálsz, érted a víziót, és mindenki egyetért abban, hogy mi kell a megvalósításához.

Zenat: Még mielőtt létrehoznád a víziódat, már ápolnod kell. Ki mint vet, úgy arat. Szeretek visszautalni a gazdálkodásra. Nekünk, embereknek sok gyöngédségre és gondoskodásra van szükségünk. Ha tartunk a körülöttünk lévőktől, nem tudunk hatékonyan dolgozni. Ez pedig senkinek nem lesz jó élmény.

Elle: Magadról is gondoskodnod kell, ha másokat akarsz támogatni.

Zenat: Hogyan találsz időt a középpontod megtalálására mielőtt munkába indulnál?

Elle: Ezen még dolgozom. Szerintem most sok embernek volt ideje arra, hogy más szinten ismerje meg magát, és fel kellett dolgoznia a nehéz érzéseket, amelyek az aktuális történésekkel járnak. Korábban ez nem volt számomra igazán fontos, nem gondolkoztam azon, hogy én mivel erősítem magamat. Hogyan kapcsolok ki, töltődöm, és tartok fenn vagy érek el valamifajta egyensúlyt. Az elmúlt pár hónapban lassabban, de biztosabban haladok... és egyszerűen csak próbálom kitalálni, hogy miként építhetek be jó dolgokat az életembe: öngondoskodás, séta, edzés, meditáció.

Zenat: Azt lefogadom, hogy kosarazol.

Elle: Annyit mondhatok, hogy rajta vagyok a dolgon. Nagyot szól majd a környéken, ha visszatérek.

Zenat: Nem láttalak még a pályán.

Elle: Instára nem teszem fel, mert kicsit berozsdásodtam, de azért már kint vagyok.