Soha ne hagyd abba a jövőd írását

Promise, Favor, Shadrach, Wisdon és Blessing. Öt fiatal sportoló, öt kosaras életút, mely hasonló háttérből indult, és ugyanazon inspirációból fakadt. Történetek, melyek Jannisz Antetokounmpóra és fivéreire emlékeztetnek: Nigériától Európáig, bevándorlói státuszból a sportban megtalált és az az által biztosított mentsvárig. Ezen fiatalok számára, akik Olaszország déli részén, Castel Volturnóban születtek és nőttek fel, a pálya a menedéket jelenti – azt a helyet, ahol szavak, titulusok és ítélkezés nélkül fejezhetik ki magukat.

„Ha olyan emberekkel játszol, akiket szeretsz, akkor magabiztos és boldog leszel, és élvezettel adod át magad a pillanatnak.” – Shadrach

Massimo Antonelli, a Tam Tam alapítója egykor hivatásos sportoló volt, és sok másban is kipróbálta magát, most pedig évente 1500 fiatalt edz, bár nem volt egyszerű dolga, míg a Tam Tam számára otthont adó helyet talált. Először Villagio Coppolában, a Pineta Mare iskolában került sor az edzésekre, majd a csapat egy elhagyatott szabadtéri játszótérre kényszerült. Massimo ekkor attól tartott, hogy pár gyerek lemorzsolódik majd. Ezzel szemben váratlan dolog történt: még többen csatlakoztak a csapathoz. Még akkor is játszani akartak, amikor zuhogott az eső. Az intézmények és a sportszövetségek lassacskán felfigyeltek erre az ambiciózus nonprofit egyesületre, és több éves munkájuknak köszönhetően végre valóra vált az álmuk: újjáépítettek egy beltéri edzőtermet, melyet teljes mértékben ennek a projektnek szántak. A hely új nevet kapott – így lett Tam Tam House –, és itt mindenkit szívesen látnak, aki hisz a sport révén elérhető egyenlő lehetőségek, a szolidaritás és az együttműködés erejében.

„Amikor a Tam Tam csapatába kerültem, megtanultam, hogy ne adjam fel, mindig próbáljak tovább küzdeni, többet tanulni, fejlődni és jobbá válni.” – Blessing

Az olasz törvények szerint a bevándorlók gyermekei egyáltalán nem vehetnek részt az iskolai vagy közösségi sporttevékenységekben, mivel attól még, hogy olasz földön születtek, nem válnak automatikusan állampolgárrá. Saját hazájukban idegenként harcoltak egyként a Tam Tam csapatában azért, hogy esélyt kapjanak a megmérettetésre, és csakúgy, mint Jannisz, megmutatták, mire képesek, és soha nem adták fel, míg végül meg nem kapták az őket megillető elismerést. A küzdelem még nem ért véget, de a Tam Tam csapatának továbbra is a kosárlabda marad az önkifejezés legerősebb eszköze az új jövő megalkotásában még sok-sok gyerek számára Castel Volturnóban és Olaszország többi részén egyaránt.

„A Tam Tam a jövőben minden eddiginél nagyobb lehet. Lehetőséget biztosított a hozzánk hasonló gyerekeknek arra, hogy kosarazhassunk, és ha erre sor kerülne bárhol máshol is a nagyvilágban, akkor szerintem az egész világ sokkal jobb hely lenne.” – Wisdon


A filmet rendezte: Alkis Papastathopoulos
Fotós: Francesco Bonato