Pernille 10 évesen levelet írt idősebb önmagának. Ebben elképzelte, hogy a világ egyik legjobb profi labdarúgója lesz. Pernille akkor még nem sejtette, hogy az álma valóra fog válni.

Pernille Dániában nőtt fel, és legkedvesebb időtöltése az volt, ha a barátaival focizhatott a hátsó kertjükben. Az ég kékből lassan narancsszínbe, majd feketébe fordult, megjelentek a csillagok is, de ő a barátaival egyre csak passzolt, cselezett, gólt lőtt. Pernille legszívesebben kinn töltötte volna akár az egész éjszakát – ha a szülei nem hívták volna be vacsorázni.

„Mindenki megérdemli, hogy lehetőséget kapjon a sikerre.”

Amikor Pernille épp nem játszott, akkor is a focit tanulmányozta. A brazil focicsillag, Marta Vieira da Silva videófelvételeit nézte, majd visszament a kertbe, hogy gyakorolja a látott láb- és lövéstechnikákat.

Pernille készségeinek fejlődésével arányosan csökkentek a versenyszerű sportolás lehetőségei a szülővárosában. A lányok számára nem volt erőnléti edzés vagy plusz gyakorlási lehetőség. Meg kellett küzdenie azért, hogy a fiúcsapatba bevegyék, és így fejleszthesse tovább futballtehetségét.

Nem ez volt az utolsó alkalom, hogy Pernille női focistaként kiállt önmagáért.

2017-ben egy remek szezon után Pernille és a csapata sztrájkba kezdtek, és korrektebb bérezést követeltek. A sztrájk miatt lemaradtak ugyan pár fontos meccsről, de a sikerük arra bátorított más csapatokat, hogy ők is követeljék a megérdemelt jussukat.

Pernille így összegezte az élményt: „Utána büszkék voltunk arra, hogy kiálltunk önmagunkért, és változtattunk a dolgokon.”

Ma pedig Pernille a világ egyik legjobb labdarúgója... pontosan úgy, ahogyan elképzelte.