Miről árulkodnak az érzelmeink?

Ne stresszelj! Élvezd az életet! Ne aggódj, légy boldog! Ryan Flaherty, a Nike teljesítményért felelős igazgatója és a Nike Performance Council tagja hallani sem akar ezekről az unszolásokról. Flaherty szerint vannak olyan helyzetek, amikor indokolt, hogy szorongást érzünk. „Ha valaki sosem szorong, az szerintem aggasztó.”

Andy Puddicombe, a meditáció és a tudatos jelenlét szakértője, a Headspace társalapítója és a Nike Performance Council tagja szerint a legtöbben abban a hitben élünk, hogy egyes érzelmek jók, mások pedig rosszak. „Mivel a rossznak ítélt érzelmek kellemetlen érzést keltenek, ezért eltaszítjuk őket magunktól. Ennek hatására azonban az érzelmek még inkább felerősödnek” – mondja Puddicombe, aki azt javasolja, hogy a meditáció gyakorlásán keresztül igyekezzünk megbarátkozni a kelletlen érzelmekkel. „Meditáció közben nem az a cél, hogy megszabaduljunk ezektől az érzelmektől, hanem igyekszünk megbarátkozni és megtanulni együtt lenni velük.” (Kezdésként elég, ha naponta pár percig csendben ülsz, és megfigyeled, ahogy jönnek és mennek az érzelmeid.)

Ha képesek vagyunk teljes mértékben megélni az érzelmeinket, az fontos információval szolgálhat a környezetünkről is. „A szorongás végsősoron egyfajta jelzés” – mondja Sue Falsone klinikai sportfizioterápiás szakember és a Nike Performance Council regenerálódásra szakosodott tagja. „Azt üzeni, hogy valami nincs rendben a világgal.” Falsone szerint a tudat, hogy egy adott érzelem nem feltétlenül rólunk szól, már önmagában nagyban megkönnyítheti az elfogadását.

Dr. Angela Duckworth pszichológus és a „Grit” című bestseller szerzője szerint ez a „jelzés” központi szerepet játszik az evolúciós fejlődésünkben. A stressz és a szorongás az évmilliókon keresztül belénk kódolt „üss vagy fuss” válaszrendszerben gyökerezik, mondja Duckworth. „Az őseink stresszválasz nélkül nem élték volna túl a rájuk leselkedő fenyegetést. Vegyük például a koronavírus-válságot. Ha nem stresszelnénk, nem lennénk motiváltak, hogy 20 másodpercig mossunk kezet. Ha azt gondolnánk, hogy „semmiség ez az egész”, nem tennénk meg a szükséges intézkedéseket. Ezek a válaszok adaptívak. Az pedig, hogy a stressz negatív érzést kelt bennünk, részben megmagyarázza, hogy miért működik.” Duckworth szerint, ha komoly kihívást keltő élmények hatására „nem érzünk stresszt, nem is vagyunk emberek.”

Más érzelmekre is igaz, hogy a kellemetlenségük evolúciós okokra vezethető vissza. „Ha szomjúságot érzünk, az kiszáradásra utal. A szervezet azt üzeni, hogy vízre van szüksége a túléléshez” – mondja dr. Stephanie Cacioppo idegtudós és a Nike Performance Council tagja, akinek szakterülete a magány kutatása. „A szomjúsághoz hasonlóan a magány is egyfajta jelzés, amely azt üzeni, hogy valamiből hiányt szenvedünk. Ha magányosak vagyunk, az azt jelenti, hogy kapcsolódnunk kell másokhoz.”

Habár a nehéz érzelmek elől nem tudunk elmenekülni, nem is vagyunk tehetetlenek velük szemben. Bemutatjuk, hol érdemes kezdeni.

Először is legyünk engedékenyek magunkkal szemben. „Nincs azzal semmi baj, ha nem vagyunk jól. Ezt elismerni az első lépés” – mondja Falsone.

Ezután hagyjuk, hogy az érzelmek végezzék a dolgukat – bizonyos fokig. Duckworth szerint „nem kell stresszelnünk azon, hogy stresszesek vagyunk”. A dominóhatást megállíthatjuk úgy, ha aktívan előhívjuk a pozitív érzelmeket. Duckworth ezt egy 30 másodperces gyakorlat segítségével teszi, amelynek a „három jó dolog” elnevezést adta: „eszembe juttatok három jó dolgot, amely az elmúlt 24 órában történt, akár kicsi, akár nagy” – mondja Duckworth. „Hajlamosak vagyunk a figyelmünket a negatív dolgokra irányítani. Az evolúció hatására a veszélyt figyeljük a láthatáron. Ez a gyakorlat azonban arra hívja fel a figyelmünket, hogy mi az, amit mindeközben nem vettünk észre.” Próbáld ki minden reggel felkelés után.

A Puddicombe által javasolt gyakorlat pedig a buddhisták által szerető kedvességnek nevezett képesség fejlesztésében segít: „felidézek egy személyt, aki fontos a számomra. Magam elé képzelem, ahogy egy olyan helyen ül, ahol tudom, hogy szeret lenni. Kilégzéskor elképzelem, hogy egyre egészségesebb, boldogabb és nyugodtabb lesz. Ahogy a boldogságára koncentrálok, eltölt az öröm és a kapcsolódás érzése, ami esetleg hiányzott.” Puddicombe szerint az ilyen gyakorlatok segíthetnek a pozitív cselekedetek felé orientálni bennünket. „Sokan úgy tekintenek a meditációra, mint az élettől való menekülésre. Szerintem a meditáció inkább közelebb hoz minket az élethez. Visszahozzuk a tudatunkat a mindennapokba.”

Végezetül dr. Cacioppo egyszerű tanácsa talán összefogja az eddigieket: „légy saját magad legjobb barátja”. Ha arra gondolunk, hogy milyen egy legjobb barát, vélhetően egy biztató, ítélkezésmentes személyt képzelünk el, aki mindenben támogat bennünket, bárhogy is érezzük magunkat. „Miért ne tehetnénk ezt meg saját magunk számára?” – teszi fel a kérdést dr. Cacioppo.

Most, hogy már te is tudod mindezt, már csak egy kérdés marad: „miért ne kezdhetnéd el még ma?”