Leah Williamsonnak gyerekkorában Kelly Smith focista dedikált fényképe volt a legféltettebb kincse. „Álmodj nagyot!!!”, ez volt Kelly üzenete. Leah-nak valóban volt egy nagy álma: profi labdarúgó akart lenni és a kapitányi karszalagot akarta viselni, ugyanúgy, mint Kelly.

Az első csapatában Leah volt az egyetlen lány. Szőke lófarka csak úgy himbálózott jobbra-balra, miközben felszántotta a pályát. Gyorsan ő lett a csapat sztárcsatára. A fiúkkal játszani azonban nem volt könnyű.

„Minden héten zaklattak az oldalvonalnál” – meséli Leah. Ugyanakkor egyetért azzal, hogy ez a szezon erősebbé tette.

„Olyan típus vagyok, aki szereti jól megfigyelni a többieket. Megpróbálom kihasználni mások erősségeit, hogy kiderítsem, hogy tudnék hozzátenni a csapat sikeréhez.”

Amikor Leah 18 éves lett, mesteri tizenegyessel biztosította be Anglia helyét az U-19-es Európa-bajnokságon. Leah és a csapattársai extázisban úsztak. Ám az ünneplés gyorsan véget ért, amikor a bíró érvénytelenítette a gólt. Kiderült, hogy a döntés téves volt, és a helyzet megoldásaként Leah-nak újra el kellett végeznie a büntetőrúgást – öt nappal a mérkőzés után. Nagy volt a nyomás.

A büntetőrúgás estéjén Leah ott volt a pályán. Mindkét csapat felsorakozott mögötte. A kapus felkészült a lövés hárítására. A bíró elhelyezte a labdát, és Leah elfoglalta a helyét. Nekifutott, és DURR! A labda útjára indult. A kapus jó irányba mozdult, de a lövés túl erős volt. Az ujjai még éppen érintették a labdát, de az végül a hálóban kötött ki. GÓL! Leah diadalmasan kiáltott, és aztán eltűnt az ünneplő csapattársak ölelésében.

Néhány évvel később Leah egy másik célt is elért: csapatkapitány lett, ugyanúgy, mint a példaképe, Kelly Smith.