Munka és edzés otthonról: Hogyan írja át a jövőnket a fitnesz a járvány idején?

„Más terveim voltak” – mondja Joelle D’Fontaine. „De jött a kori, és azt mondta, „majd máskor, s***fej”.

D’Fontaine, a Nike trénere és koreográfusa 2020-ig londoni és brooklyni tánc- és fitneszstúdiója között ingázott, amikor azonban beütött a COVID-19, hirtelen otthon ragadt, távol a vállalkozásaitól, az ügyfeleitől és az edzőhelyiségétől. Ezért – mint világszerte több milliárd ember – ő is szünetet tartott. („Megnéztem a világ összes animéjét. Még a sz*rokat is.”) Aztán egyszer csak kreatív ötlete támadt.

„Úgy döntöttem, hogy mindent beleadok – szereztem fénycsöveket, tükörfalat és még egy füstgépet is” – meséli D’Fontaine, hogyan alakította át londoni lakásának nappaliját táncparketté, és kezdett el virtuális táncórákat közvetíteni új, nemzetközi diákcsapata számára. „A többi tánctanár órái jól néznek ki… de azért nem ennyire jól.”

D’Fontaine karantén által ihletett újítása ékes példája annak, amin mindannyian keresztülmegyünk: a világjárvány számos módon felforgatta az életünket, beleértve az edzésprogramunkat is. Az edzőtermi felszerelések, edzésre alkalmas helyek és – valljuk be – a motiváció hiánya azonban nem állított le bennünket teljesen. Ehelyett lehetőséget adott arra, hogy szünetet tartsunk, reflektáljunk, és újra átgondoljuk, hogyan, hol és miért mozgunk.

Az utóbbi hónapokban olyan elmozdulást tapasztalhattunk a status quóban, amelynek már rég itt volt az ideje – magukat igazi kanapétöltelékként aposztrofáló emberek életükben először elmentek futni, fogyatékos sportolók felfedezték, hogyan néz ki egy igazán befogadó edzőterem, és még sorolhatnánk.

Ez a váltás azonban nem volt mindig zökkenőmentes.

Míg egyesek saját sporteszközöket barkácsoltak maguknak, mások a legkevésbé felszerelés-igényes sporthoz, a futáshoz fordultak.

„A futásban az a klassz, hogy csak egy pár cipő kell hozzá, és már mehetsz is” – mondja Kiran Kripakaran, a Nike Run Club alkalmazás digitális termékigazgatója, aki szerint nőtt a futás népszerűsége a járvány kezdete óta. Az NRC alkalmazás aktív heti felhasználóinak száma csaknem megduplázódott az előző évhez képest. „Amikor ilyen őrült válsághelyzetben találjuk magunkat, az a természetes ösztönünk, hogy fussunk” – mondja hangosan gondolkodva. „El akarunk menekülni. Mozogni akarunk.”

Chris Bennett, a Nike futással kapcsolatos útmutatásokért felelős szenior igazgatója szerint egyetlen olyan felszerelés van, amely nélkül manapság sose fussunk: ez pedig az arcmaszk. „Viselkedjünk úgy, mintha mi lennénk a legkevésbé fontos személy az ösvényen, a futópályán vagy az úton, és akkor minden rendben lesz futás közben” – mondja.

Saját edzőtermében megszabadult a korlátoktól, és Hamilton ma már 125 kilót nyom ki, míg korábban 90-nél megállt. „Nem csak úgy véletlenül lettem erősebb, hanem azért, mert elkezdtem jobban érezni magam.”

A fizikai terek átalakítása mellett a sportolók a digitális térben is új területeket fedeznek fel.

„Amit most csinálunk, már régen el kellett volna kezdenünk – vagyis az egész világ számára elérhetővé tenni a szolgáltatásainkat” – mondja D’Fontaine, akinek táncos fitneszórái ma már sokkal szélesebb közönséget érnek el brooklyni és londoni stúdióinak látogatóinál. Megjegyezve azonban, hogy milyen kihívásokkal jár táncot tanítani egy virtuális osztály számára lenémított videoképernyőkhöz beszélve, beismeri, hogy a digitális platformoknak van még hova fejlődniük. „Olyan eszközökre van szükség, amelyek fokozzák az élményt, izgalmasabbá és különlegesebbé téve azt. De én már csak ilyen drámai típus vagyok.”

Ahogy egyes edzőtermek elkezdenek újra megnyitni, megjelenik a kreativitás és a terek inkluzív felhasználásának egy újabb hulláma – megfelelő elővigyázatossággal. Lau torontói edzőterme például elkezdett olyan hibrid órákat ajánlani az ügyfeleknek, amelyen személyesen és virtuálisan is részt lehet venni, hogy a fizikailag egy légtérben levők számát alacsonyan tartsák. A személyes részvétellel zajló edzéseket ragasztószalaggal elkülönített terekben tartják a fizikai távolságtartás biztosítása érdekében.

Hamilton megnyitotta garázsának edzőtermét más adaptív sportolók számára is, ráadásul egy lakókocsiban kialakított egy mobiledzőtermet is, amelyet ki tud vinni a helyi parkokba (és amely bőségesen fel van szerelve fertőtlenítőkkel). „Jelenleg öt fogyatékos sportolóval edzek” – mondja. „A legfelemelőbb érzés az életemben hallani, hogy ez a hely mennyire felnyitotta a szemüket. Most van egy hely, ahol ők is komfortosan érezhetik magukat.”

A motiváció fenntartásához az is fontos, hogy kapcsolatban maradjunk az emberekkel – még akkor is, ha nem személyesen.

„Az emberek szeretnek együtt szenvedni” – viccelődik Ruoff, aki hetente háromszor edz együtt a kollégáival Zoomon keresztül. „Ez hatalmas része a közösségi életnek.”

Ha még nincs edzőtársad, ne becsüld alá a közösségi média erejét. „Minden egyes reggelt úgy kezdek, hogy 100 különböző emberrel ünneplem az eredményeiket” – mondja Bennett edző a napi üdvözlőüzeneteiről, amelyek során kiemeli egy-két futó futás utáni történetét a világ különböző pontjairól. „A végén teljesen fel vagyok töltődve inspirációval és motivációval a nap hátralevő részére.”

Bennett hisz benne, hogy az edzés dominóhatással van az életünkre. Ezért ha legközelebb azon gondolkozol, hogy vajon bezsúfolj-e egy edzést a napodba, ne feledd, hogy a mozgásnak felemelő ereje van, ami nemcsak rád, hanem a körülötted lévőkre is hat.

„Ha az emberek elmennek futni, annak mindig nettó pozitív hatása van” – mondja Bennett. „Miután valaki lefutott egy távot, kisebb a valószínűsége, hogy bemutat neked az autópályán. Nagyobb a valószínűsége viszont, hogy átadja a helyét a metrón. Ha ezt beszorozzuk pár millió emberrel, akkor máris jobb napra ébredünk másnap.”

Egy világjárvány kellős közepén nem meglepő, hogy mindannyian hátralépünk, reflektálunk, újrakezdünk, és előtérbe helyezzük az egészségünket. Ez a változás végül erősebbé és okosabbá tesz majd bennünket, ráadásul jobbra fordítja a sport világát, amennyiben folytatjuk a jelenlegi trendet saját magunk és a jövő generációi érdekében.

„A gyerekeim azt tanulják, hogy a fitnesznek számos formája lehet” – mondja Green. „Néha egy táncparti, néha bútorokon ugrálás vagy egymás hátán lovaglás.”

A sportolók arra is használják ezt a pillanatot, hogy gondoskodjanak róla, hogy mindenkinek legyen helye a sportban. Ahogy a Nike edzője, D’Fontaine fogalmaz, a helyzet arra szólít fel bennünket, hogy kiálljunk egymásért, és valódi változást hozzunk létre.

„A valódi alatt azt értem, hogy valódi dolgokat teszünk valódi emberekért valós időben” – mondja. „Minden téren sokszínűbbé kell tennünk a sportot – pénztől, osztálytól, szexuális orientációtól, bőrszíntől és vallástól, mindentől függetlenül.”

Az aggasztó kihívások ellenére azt tapasztaljuk, hogy ez a gondolkodásmód kezd gyökeret ereszteni – köszönhetően a legkülönbözőbb szintű sportolók találékonyságának, kitartásának és ellenálló-képességének. Mert végső soron nem az akadályokról van szó, hanem arról, hogyan tudjuk együtt leküzdeni őket. Hamilton Kansas City-ből fogalmazza meg a legjobban: „ha megtestesíted, megteremted.”