Volt olyan időszak, amikor nem tudott dönteni két sportág között. Jackie 17 évesen egyszerre építette a karrierjét focistaként és judokaként, a japán eredetű cselgáncs versenyzőjeként.

Jackie tizenévesen került be az első profi focicsapatába, és közben, ameddig tudott, nemzeti szintű cselgáncsversenyeken is részt vett. Az egyik után viszont azt kellett mondani a fociedzőjének, hogy verseny közben csípőtörést szenvedett, és nem tud játsznai. Tudta, hogy ideje döntést hozni.

Végiggondolta a lehetőségeit. A foci nagyon izgalmas. A fények! A sebesség! A csapatszellem! Ugyanakkor vonzotta a cselgáncs fegyelme is. Az ottani mérkőzéseken nem volt más, csak ő és az ellenfél – semmi sem terelte el a figyelmét.

„A szívem mélyen mindig tudtam, hogy a foci fog nyerni.”

Jackie nem volt biztos abban, hogy készen áll eldönteni, hogy a két szeretett sportága közül melyik mellett maradjon a karrierje hátralevő részére. Tudta, hogy ha a focit választja, talán olyan fontos nemzetközi tornákon is részt vehet, mint a női Európa-bajnokság vagy a világkupa. A cselgáncsban ugyanakkor jó úton haladt az olimpiai szereplés felé.

Sokat gondolkodott, megpróbálva elképzelni a jövőjét mindkét sportágban. Gondolatban újra végigélte azt az élményt, amikor sikerül a hálóba juttatnia a labdát, illetve amikor szőnyegre viszi az ellenfelét. Végül meghozta a döntést.

Ma, amikor kifut a pályára, már nem néz vissza. Amikor összehangban van a csapattársaival, tökéletes harmóniában dolgoznak együtt, passzolnak, szerzik a gólokat és nevetnek a sikerek után. Máris kijutott az első EB-jére (ahol nyertek!), és készen áll a következőre hazája színeiben.