Carta Blanca csapat, alapítva: 1952
Közösség
A kosaras nagyik bizonyítják: nem lehetsz túl öreg a sporthoz, ameddig képes vagy folytatni a játékot.
Egy csapat rendkívüli nő közel hét évtizede bújik bele kanárisárga mezébe, és óriási árnyakat vet a kosárlabdapályára. Nagyon büszkék a szülővárosukra, Orizabára, amely Mexikó pueblos mágicos vagy magyarul mágikus városai között szerepel: buja, hegyvidéki tájak, filmbeli köd, tüzes rózsaszín és limezöld színű élénk építészet – Orizaba a Carta Blanca csapat otthona, amely maga is a mágia forrása.
1952-es megalakulásuk óta a Carta Blanca játékosai folyamatosan dacoltak a nőkkel és a sporttal kapcsolatos sztereotípiákkal. Adela Ochoa Garcia – egy ízig-vérig sportoló, rövidre vágott ősz hajjal – már az első naptól kezdve játszik, több mint 67 éve. Emlékszik arra az időre, amikor a nőknek nem illett rövidnadrágot viselniük vagy kerékpározniuk, nem is beszélve arról, hogy átéljék azt az adrenalinlöketet, amit akkor érzünk, amikor a kezünkből kiröppenő kosárlabda keresztülsuhan a gyűrűn. Jó, hogy a játék nyújtotta jutalom mindig felülmúlta az akadályokat.
„Futok, és mindent beleadok. Annyira törtetek előre, hogy még magamat is meglepem. Minden stressz eltűnik. A kosárlabda megnyugtat.”
María Lourdes Mora Jiménez, #8
Mit jelent nektek a Carta Blanca csapat tagjának lenni?
Olga Irma Arey Islas, #5: A kosárlabda egyesít minket, mindennap egyre jobbak vagyunk. Még ha mérgesek is vagyunk egy meccsre vagy a pályára, végül is egy csapat vagyunk, és támogatjuk egymást. Mindig is ezt csináltuk. A tudat, hogy valaki törődik velem, igazán megható, és olyan érzést ad, amit nem lehet megmagyarázni.
Cecilia Garcia Luna, #10: Már régóta ismerjük egymást. Örülök, hogy itt lehetek. És nagyon büszke vagyok a csapattársaimra, hogy még mindig aktívak vagyunk. Remélem, sokáig folytathatjuk.
María de los Angeles Bautista Ruiz, #4: Ez az együttélésről szól, a csapat örömet ad – jó móka.
Mik a csapattársaitok becenevei?
Olga Irma Arey Islas, #5, más néven „Tücsök”
Aracely Rodríguez Vivas, #9: A csapattársamat, Olgát mindig úgy hívták: „Tücsök”.
Olga Irma Arey Islas, #5: Mert mindenki azt mondta, olyan sovány vagyok, hogy elférek egy gyufásdobozban.
______
Aracely Rodríguez Vivas, #9, más néven „Művésznő”
Olga Irma Arey Islas, #5: Aracely-nek a „Művésznő” becenevet adtuk, mert ha elmegy zuhanyozni, mindig megfésült hajjal, teljes sminkben jön ki.
Guadalupe Morales Quirazco, #6: Mindig azt mondjuk: „Itt jön a művésznő.”
______
Maria Gisela Limon Ortiz, #4, más néven „Bip-bip”
Maria Antonia Villegas Garcia, #13: Úgy hívjuk: „la Bip-bip”, mert nagyon gyors.
Milyen oldalatok mutatkozik meg kosarazás közben, amit máshol nem látnánk?
María Lourdes Mora Jiménez, #8: Futok, és mindent beleadok. Annyira törtetek előre, hogy még magamat is meglepem. Minden stressz eltűnik. A kosárlabda megnyugtat.
Mik a jellegzetes dobásaitok?
María de los Angeles Bautista Ruiz, #19: Elég gyors vagyok, így irányító vagyok. A védjegyem a fektetett és a középtávoli dobás.
Guadalupe Morales Quirazco, #6: Én is szeretek a palánk alá kerülni és onnan dobni.
Maria Elena Miron Herrera, #13: Irányító vagyok, és a specialitásom a horogdobás és a büntetődobás.
Maria Gisela Limon Ortiz, #4: Én a középtávoli dobásokat szeretem.
Georgina Silva Villegas, #16: Az enyém a hárompontosok és a középtávoli dobások.
Mit csináltok együtt, hogy töltitek együtt az időt a pályán kívül?
Guadalupe Morales Quirazco, #6: Nagyon szeretem az összes csapattársam, mindenben támogatjuk egymást. Mindig keresünk valami ürügyet a találkozásra, bármikor, amikor alkalmunk nyílik rá. Nagyon jó velük lenni.
Olga Irma Arey Islas, #5: Conchita néhány nappal ezelőtt beteg volt, Toña is megsérült, és nem érezte jól magát. Lehet, hogy fizikailag nem vagyunk együtt, de a WhatsAppon keresztül mindig kommunikálunk, vagy telefonon beszélünk – így vagy úgy, de mindig támogatjuk egymást.
Tanítsatok meg nekünk egy éljenzést!
Az elmúlt hét évtizedben a női sportolókhoz való hozzáállás sokat változott, ám a hat méterről kosarat dobó abuela (spanyol szó, jelentése „nagymama”) látványa továbbra is forradalmi. Milyen örökséget hagynak a játékban? Lulu reméli, hogy a Carta Blanca minden életkorú embert ösztönöz a mozgásra: „A sport egészséget, barátságot, társaságot jelent” – mondja.
Úgy tűnik, mindez működik: A játék napján a csapattagok férjei, gyermekei, unokái, unokahúgai és unokaöccsei az oldalvonal mellől szurkolnak nekik – és a végső sípszó után együtt dobnak kosárra városuk hőseivel.
Erről a történetről 2019 novemberében számoltak be.