Kérdezd az edzőt: „Hogy nyugodhatok meg, amikor rám tör a rajtvonalpánik?”

Kedves Edző!

Lényegében akkor kezdtem futni, amikor megtanultam járni, és azóta is az én sportom maradt. A középiskola első osztályába járok, én vagyok a csapatom leggyorsabb futója, és az államban is az egyik legjobb vagyok. Minden figyelem rám irányul, a családom, a barátaim, a csapattársaim és az edzők, valamint a főiskolai toborzók figyelme is, és elkezdtem megroppanni a nyomás alatt. Látszólag mindenki csak a következő versenyemről akar beszélni velem. Még az edzések alatt is az a csapattársaim között a téma, hogy szerintük melyik riválist tudom legyőzni. Mivel soha életemben nem volt még ekkora a tét, valahányszor a rajtvonalhoz állok, úgy érzem, hogy nem tudok lélegezni. Minél inkább igyekszek lazítani, annál jobban pánikolok. Hogyan szerezhetem vissza a bátorságom, és tekinthetek újra várakozással a futás elé?

Minden verseny szorongással tölt el
17 éves futó

Van másik módja is a verseny előtti idegesség csillapításának: beszélj az edződdel arról, hogy több felelősséget szeretnél vállalni.

Valahányszor azt látom, hogy egy futó túl sokat gondol a versenyre, azt javaslom neki, hogy vállaljon vezetői szerepet. Például felügyelje a felszerelést gyakorlás közben. Vagy vezesse az edzést. Az elmédnek elfoglaltságra van szüksége, és amikor jól végzi az adott feladatot, elkezdesz hinni önmagadban, a szorongásod pedig háttérbe szorul. Ez egy másik oka annak, hogy a nálam edző futóknak mindig adok valamilyen munkát a futótáborban – igen, még Eliud Kipchogének is!

Miután ennyit beszéltünk a gondolataid lecsendesítéséről, most mondok valamit, ami lehet, hogy meg fog lepni: a szorongás nem feltétlenül rossz dolog. Mindig volt bennem is idegesség, miközben egy versenyre készültem, de megtanultam a koncentrációm élesítésére használni, hogy ne felejtsem el, mi a verseny tétje.

Akadályfutással kezdtem, amely során akadályok és víz felett kell átugrani. Az elmédnek és a testednek együtt kell dolgoznia, ha sikerrel akarod venni a következő akadályt. Ez a meggyőződés az alapja annak, ahogy futóedzőként az edzésre tekintek. Azt akarom, hogy a futóim tudatában legyenek annak, hogyan mozognak a kezeik, a lábaik, hova összpontosítják a tekintetüket. Annak ellenére, hogy egy hosszútávú verseny során nehéz figyelni az érzékeidre, egy futó elméjének és testének mindig összhangban kell lennie. Amikor ez megtörténik, a futó okosabban tud futni, nem pedig keményebben.

Bizonyos értelemben a szorongás arra szolgál, hogy éber és figyelmes légy. Ha rá tudod magad szoktatni, hogy figyelj a tested mozgására a szorongás pillanataiban, akkor nagyon hatékony eszköz lesz a kezedben, amellyel jobban fogsz teljesíteni nyomás alatt. Lehet, hogy ez nem tűnik lehetségesnek most, amikor a szorongás azt ordibálja neked, hogy pánikolj. De ha használod a technikákat, amelyekről beszéltünk – ha kivonod magad a stresszes beszégetésekből, megnyugtatod az elmédet zenével vagy olvasással, és vezető szerepet vállalsz a csapatodban –, akkor a szorongás egyre csendesebb és csendesebb lesz, míg végül suttogássá halkul.

Ezt a suttogást pedig tekintheted amolyan üzenetnek, amely azt mondja, hogy: „Itt az ideje összpontosítani. Itt az ideje lélegezni. Itt az ideje, hogy teljes figyelmedet a jelen pillanatra koncentráld.” Lehet, hogy a szorongás sosem fog teljesen megszűnni, de változni változhat. És még az is lehet, hogy szükséged lesz erre a megváltozott formájára.

Sang edző