Védett hely Kabulban a nőknek, ahol együtt edzhetnek

Az afganisztáni Kabulban található Momtaz Jógaközpontba belépve, ha csak rövid időre is, kiszabadulhatunk a város folyamatos erőszakkal teli, férfiak dominálta tereiből. A tágas, rengeteg növénnyel berendezett, padlótól a plafonig érő ablakok fényében fürdő helyiségek a mindenki által ismert városi jógastúdiók jellegzetességeit hozzák, de sokkal többet jelentenek ennél.

Fakhria Momtaz, a stúdió tulajdonosa és oktatója, öleléssel köszönti visszatérő diákját, Farida Esmatit. „Sehol sem érzem ennyire biztonságban magam, sehol sincs ennyi béke, még az otthonomban sem” – súgja Farida Fakhria fülébe. „Annyira örülök, hogy visszatérhettem, nővérkém!” Farida hetekig gyűjtötte a bátorságot, amíg két évvel ezelőtt be mert kopogtatni, de azóta törzsvendéggé vált. „A joga megmentett” – meséli. „Kihúzott a depresszióból, önbizalmat adott, és megtanított arra, hogy törődnöm kell magammal. Az órák után mindig úgy érzem, mintha újjászülettem volna, felszabadult vagyok, nem érzek sem testi, sem lelki fájdalmat.”

Fakhria, aki akkor kezdett jógázni, amikor az irodai munkája miatt hát- és nyakfájdalmak jelentkeztek nála, elkezdi az órát, és útmutatást ad a tanulóknak ahhoz, hogy a pillanatra és a légzésükre koncentráljanak, és magabiztosan csinálják végig a jógapozíciók sorozatát. „Azért kezdtem el jogát oktatni, hogy belső békét és biztonságot hozzak a nők szívébe és lelkébe” – magyarázza. A küldetés korántsem egyszerű. Alig néhány hónappal ezelőtt el kellett rejtőznie, amikor halálos fenyegetéseket kapott azt követően, hogy kültéri jógaórát tartott Kabul délnyugati részén a nemzetközi jóganapon, és a fényképek megjelentek a közösségi médiában. A tálibok növekvő befolyása megrémíti, de nem adja fel a céljait. „Még ha újra el is kell hagynom a hazámat, tovább fogom folytatni a harcot a nők jólétéért és jogaiért Afganisztánban” – mondja.

Miközben a nők a teremben gyakorolnak, Jafar Hoseini (balra) és Habib Jawid a kislányaikra vigyáznak a váróhelységben, hogy a feleségeik a pillanatra koncentrálhassanak, és kiléphessenek abból, ami elől menekülni próbálnak. Több ez egyszerű gyerekvigyázásnál: a fokozatos kabuli társadalmi változások jele.

A gyerekek – többet között a kétéves Asna – néha beszaladnak, hogy megnézzék, mit csinálnak az anyukáik, amitől a terem hagyományos edzőterem helyett inkább egy nagy családi összejövetel helyszínének tűnik. „Az édesanyám korában még nem létezett olyan biztonságos hely Kabulban, ahol nők edzhettek volna” – mondja Fakhria. „Remélem, hogy az erőfeszítéseim és ez a stúdió megnyitják az utat a következő generáció számára.”

A stúdió, amelyet 2016-ban hozott létre Fakhria és a férje, Reza Momtaz, az IT-cégük által birtokolt épületben, több mint 500 nő számára vált menedékhellyé. Nem ez az első jógastúdió az országban, de ez vált elsőként ismertté. „Meg kell mutatnunk, hogy Afganisztánnak másik, pozitív arca is van” – mondja. Nagy tervei vannak arra, hogyan juttathatná el ezt az üzenetet azokhoz is, akik nem tudnak eljutni a stúdióba. A házaspár jelenleg egy olyan alkalmazás kifejlesztésén dolgozik, amely minden afgán számára elérhetővé teszi a jogát, elsősorban azoknak a nőknek, akik nem hagyhatják el az otthonukat.

Az óra után a nők nem indulnak azonnal haza: leülnek beszélgetni, miközben görögdinnyét eszegetnek. Ez is olyan dolog, amelyben Momtaz terme eltér a többi jógastúdiótól (és gyakorlatilag az összes nyilvános helytől Kabulban): biztonságos környezetet kínál, amely arra bátorítja a nőket, hogy szabadon gondolkozzanak és cselekedjenek. Az egyik törzstag megkérdezi Zarifától, aki most van itt először, hogy milyen volt az óra. „Mintha máshol lettem volna” – válaszolja. „Egy olyan világban, ahol minden boldog és békés.” A nap lenyugszik az épület mögött, a nők pedig hazatérnek, egy kicsit boldogabban és kicsivel több reménnyel a szívünkben, mint amikor megérkeztek.