Theland Kicknosway saját magáért és a közösségért fut
Kultúra
Bemutatjuk a 17 éves őslakos sportolót, táncost és aktivistát, aki a mozgáson keresztül kapcsolódik őshonos kultúrájához, és tanítja meg másoknak az őslakosok történelmét.
„Az Én kertem” című sorozat hétköznapi sportolókról szól, akik a természetben találják meg az egyensúlyt.
Theland Kicknosway ütemesen veri a földet. Ez egy olyan érzés, energia, kifejezés, amelyet egész életében ismert. Törzse dobjaira táncol, bennszülött örökségét ünnepelve és tisztelve. A közössége körüli utakon fut, hogy népszerűsítse az egészséges életmódot, és kiemelje a fontos problémákat, melyekkel az őslakosok küzdenek. Számára a testének mozgása nagyobb célt szolgál. „Amikor táncolok, hasonlóan a futáshoz, érzem ezt a lelki energiát, a földhöz való kapcsolódást” — mondja.
Theland a regáliájában táncol a Mer Bleue-láperdőben. „Amikor táncolok, hasonlóan a futáshoz, érzem ezt a lelki energiát, a földhöz való kapcsolódást” — mondja.
A mindössze 17 éves, a kanadai Ottawában élő Theland krí és potwatomi első nemzetiségi őslakos, és régóta futó, powwow-táncos, énekes, és országszerte ismert támogatója az őslakosokkal kapcsolatos ügyeknek – emellett végzős a középiskolában. „Azért csinálom, mert remélhetőleg mások figyelmét is felhívom ezzel” – mondja Theland, akinek jelentős számú követőtábora van a közösségi médiában.
Theland szerint amióta csak megtanult járni, azóta fut is. Eleinte csak arra szolgált ez, hogy kisfiúként levezesse az energiáit. De harmadikos korában elkezdte komolyabban venni a dolgot. Ekkor kezdett terepfutó- és atlétikaversenyeken részt venni. Mára pedig mindez, más futókhoz hasonlóan, saját magáról szól.
Theland a Mer Bleue-ösvény fái között áll. „Azt hiszem, a közösségeinkben az a fontos, hogy felhívjuk a figyelmet az egészséges életmódra” – mondja.
„A futás ideiglenesen megszünteti a stresszt és szorongást, így segít, hogy minden egyes lépésed helyes legyen, miközben a széllel futsz, és érzed magad körül az összes elemet is”, magyarázza. „Ma reggel futni mentem, és hallottam a madarak énekét; nagyon jó volt, hogy kimehettem a természetbe, hogy megnézhettem, milyen más szépség van a világon.”
Ma a futás egy magasabb célt szolgál, számára és az őslakos közössége számára is. Theland 2015-ben kezdte meg azt az évenkénti hősies futását, amely során több mint 130 kilométert tesz meg négy-hat nap alatt, így hívva fel a figyelmet az MMIWG2S-helyzetre, amely a „meggyilkolt őslakos nők, lányok és kétlelkű személyek” (amely egy pán-őslakos kifejezés a magukat az LGBTQIA+ közösség tagjai közé sorolókra) rövidítése. Emellett Theland futása a meggyilkoltak gyermekinek és szeretteinek is gyűjt adományokat.
A futás elmondása szerint arról szól, hogy „azt az elemet, a futás ajándékát, és annak energiát jóra használjuk fel”.
Theland biztosítja, hogy rendszeresen a természetben tartózkodjon. „Azért csinálom ezt, hogy remélhetőleg mások figyelmét is felkeltsem vele – és másokat is ösztönözzek, hogy ez a mi életstílusunk, és ez egy jó dolog” – mondja.
Theland kilenc éves korában kezdett kérdezősködni az MMIWG2S gyermekeivel kapcsolatban. „Gyerekkoromban virrasztásokra jártam. Dalokat énekeltem” — emlékszik vissza. „Ezek mind a »Hová tűntek ezek a gyerekek, és mi történik ezután?« kérdésekhez vezettek. Gyerekként a többi gyerekre is vigyáztam.”
Nagynénje, Bridget, egy nonprofit szervezet alapítója, amely segít a meggyilkoltak szeretteinek, így Thelandnek, akit más olyan sportolók ihlettek, akik a sportot használták a figyelem felkeltésére, támadt egy ötlete. „Azt mondtam, hogy át akarok futni Kanadán. Anyám rögtön így szólt: »Hohó! Lassan a testtel, Kanada nagyon nagy«. Beletörődtem, azt mondtam: »Rendben, tekerjünk át Ontarión, csináljuk ezt és azt.« Aztán erre a következő ötletünk támadt: Megkérdezem Bridget nénitől: »Elfuthatok a te házadig?«”
Az évek során egyre több barát és családtag csatlakozott. Theland most tervezi első országos futását az ügy érdekében. „Mindenképpen nagy feladat, de az embereink támogatásával és szeretetével képesek leszünk rá” — mondja. Jelenleg az útvonalakat és az éghajlatot kutatja abban a reményben, hogy 2021 nyarán Vancouverből Ottawába fusson. Ez egy fárasztó vándorlás a Sziklás-hegységben, a hatalmas nyugati prériken át a vad Kanadai-ősföldig, amely szabad prekambriumi kőzetekből áll.
Theland a spirituális és kulturális fejlődéséről beszél, miközben a Mer Bleue-láp növényei között sétál.
Az edzettség és a helyes étrend fenntartása Theland napjainak fontos részét jelenti. A lényegében egymást követő maratonok sorozatára történő felkészülése során váltott napokon fut és kerékpározik. „Minden nap megpróbálok a természetben lenni, és figyelek arra, hogy jó ételeket együnk, és a lehető legjobban felkészüljünk” – mondja. Gyakran edz a barátaival, és bárkit szívesen lát, aki csatlakozna éves futásai bizonyos szakaszaihoz vagy akár az egész távra.
Elmondása szerint a szülei érdeme, hogy már korán belenevelték az identitás és a kultúra fontosságának érzését. Az édesanyja, Elaine, a Peter Ballantyne krí közösségből és a mocsári krík közül származik Észak-Saskatchewanból, édesapja, Vince pedig a dél-ontariói Walpole-sziget első nemzetiségi (másik nevén bkejwanong) törzsből származó potawatomi.
A futáshoz hasonlóan Theland kapcsolata a kultúrával szintén a természetben gyökerezik.
Theland a dobján egy dalt játszik, hogy megköszönje és megtisztelje vele a Rideau-folyót. „Amikor egy dalt éneklek, vagy amikor a kezembe veszem a dobomat, vagy bármikor, amikor érzem ezt az energiát, a spirituális energiát, akkor teljesnek érzem magam. Olyan érzésem van, hogy otthon vagyok”– mondja.
„A futás ideiglenesen megszünteti a stresszt és szorongást, így segít, hogy minden egyes lépésed helyes legyen, miközben a széllel futsz, és érzed magad körül az összes elemet is...”
Theland elkötelezett a powwow-rendezvényeken megjelenés és táncolás mellett, amelyek a számos őslakos nemzetiség közös kultúrájának ünnepei. A díszes törzsi öltözéket viselő táncosok a hagyományos és kortárs dallamokat ötvöző dalokra táncolnak. Theland kicsi korától kezdve táncolt a powwow-rendezvényeken Ontariótól Quebecig. Sőt, ő és a szülei rendszeresen részt vesznek az úgynevezett „powwow-ösvényen”, a hétvégi kulturális rendezvények egy olyan körén, amelyen egész évben át vesznek részt az őslakosok.
„Magam miatt, de továbbra is élénken tartani fogom a kulturális örökségem” – mondja Theland. „Nagyon büszke vagyok a tudásra, amim van. Továbbra is jóra fogom használni, és tovább fogom majd adni a gyerekeimnek és az unokáimnak is.”
Az édesapja, Vince, Theland haját ottawai otthonuk hátsó kertjében fonja be. „Számomra fontos a figyelem felhívása, a hosszú, fonott copfok viselése, az, hogy büszkén mutatom meg őket más fiataloknak és férfiaknak a közösségünkben – fontos, hogy legyen valaki, akire az emberek ránézhetenek” –mondja. „Remélhetőleg tudok inspirálni másokat is, hogy tegyenek ugyanígy.”
Theland már elér egy közönséget, akikkel megoszthatja történetét, és tovább erősítheti hangját, a közösségét és a számára fontos ügyeket. A közösségi médiában lévő négyszázötvenezer követőjét folyamatosan oktatja az őslakos kultúráról és a történelemről. „Van egy videóm, amely majdnem ötmillió megtekintéssel rendelkezik, csak én vagyok benne, a hajfonatos fiúk fontosságáról és jelentőségéről beszélek” — mondja. Sok őslakos kultúrában a fiúk és a férfiak hagyományosan hosszú hajat viseltek, és ennek visszaállítása egyre erősebb. Theland más videóin powwow-öltözetben táncol.
„Nagyon boldog és hálás vagyok, hogy jó értelemben táncolhatok az emberekért, hogy megmutathatom a törzsi öltözetemet”, magyarázza Theland. „És, hogy megmutathatom mindenkinek, hogy erősek és kitartóak vagyunk, annak ellenére is, hogy min mentünk keresztül a múltban.”
„Azt mondanám, hogy már a születésem előtt is énekeltem és táncoltam” – mondja Theland, miközben büszkén viseli a jelvényeit.
A karikatánchoz használt egyik kedvenc öltözéke csillogó, színes anyagból készült, amelyet egy powwow-piacon vett. Egy nagynénje segített neki a ruha kialakításában, amely hangulata kiegészíti az onlie vásárolt LED-karikákat. „A karikatánc az arizonai hopiktól származik” – magyarázza Theland. „Ez egy történetmesélős táncfajta. Ahogy összerázod [a karikákat], a természet különféle képeit jelenítik meg, különféle lényeket láthatsz bele a kialakuló formákba.”
Theland családjának otthona tele van a dobokhoz és csörgőkhöz hasonló tradicionális dolgokkal, valamint a harmatkásához és a zsályához hasonló gyógynövényekkel. Theland azt mondja, hogy ezek a családja számára kincsnek számítanak, és az otthonukban uralkodó energia őt is kiegyensúlyozza, ami különösen fontos most, hogy megkezdi az utolsó évét a középiskolában.
A szabadban a futás és a táncolás ereje éppen olyan tapintható és hatékony ahhoz az egyensúlyhoz, amelyet a sokféle tevékenysége során is képes megőrizni. „Amikor egy dalt éneklek, vagy amikor a kezembe veszem a dobomat, vagy bármikor, amikor érzem ezt az energiát, a spirituális energiát, akkor teljesnek érzem magam. Olyan érzésem van, hogy otthon vagyok”.
Szöveg: Waubgeshig Rice
Fotók: Karen Joyner
Tudósítás: 2020. szeptember