Garima Thakur a Föld jövőjéért tüntet
Kultúra
Ismerd meg a 15 éves indiai klímaváltozási aktivistát, aki nem hagyja, hogy a szülővárosában élők megfeledkezzenek a lakóhelyüket érintő múltbéli környezeti katasztrófáról.
„Az Én kertem” című sorozat hétköznapi sportolókról szól, akik a természetben találják meg az egyensúlyt.
Az indiai Bhopál városából származó 15 éves Garima Thakur már azelőtt tisztában volt az éghajlatváltozással és a világ minden táját érintő, pusztító hatásáról, mielőtt először belevágott volna az aktivizmusba. Amikor 13 évesen megnézte a Leonardo DiCaprio által narrált „Özönvíz előtt” című dokumentumfilmet, az alkotás ijesztő képsorai elkeseredettséget és ökoszorongást ébresztettek benne. Rájött, hogy a globális éghajlati vészhelyzet nem máshol történik, és nem más embereket érint. Hirtelen ráeszmélt, hogy a környezetkárosodás jelei saját szülővárosában és az egész országban mindenhol jelen voltak.
„A legkisebb dolgokban is a film üzenetét láttam: az utcán égetett gumin, a kivágott fák helyén, a családjuknak vizet gyűjtők arcán” – emlékszik vissza Garima. „Ezek a vészhelyzet jelzőtüzei, Indiában pedig mindenhol égnek. Nem lehet nem észrevenni.”
Garima visszaemlékezik, hogy nagymamája otthonától nem messze, a hegyvidéki, erdős Himácsal Prades állambeli Bilaspur körzetében régen egy édesvizű patak csordogált. Szeretettel gondol vissza erre a helyre: „Az unokatestvéreimmel mindig elsétáltunk a patakhoz. Csak nagyon kis mértékben érintette emberi emberi kéz, és szabadon játszhattunk a környéken. Még halakat is láttunk a vízben”.
Napjainkban ezt a gyermekkorában számára oly kedves helyet már aszfalt borítja, az életet tápláló forrás helyett pedig „csak állóvíz maradt az út mellett” – mondja Garima. „Körülbelül 11 éves voltam, amikor az út megépült. Csak egy pár évig jártam rendszeresen a forráshoz, de a vele történtek mély nyomot hagytak bennem.”
„Nagyon remélem, hogy egy nap elhalad mellettem egy törvényhozó vagy egy politikai vezető, aki megáll, és megkérdezi, hogy mit csinálok, és tényleg odafigyel a mondanivalómra.”
Ha nem hozzák meg a szükséges intézkedéseket, a Garima által tapasztaltak mindennapossá válhatnak. Tiszta levegő és egészséges bolygó nélkül nem lehet majd korlátlanul, a szabad ég alatt sétálni, futni és sportolni.
Garima ennek alternatíváját és a virágzó környezet előnyeit is megtapasztalta. Gyermekkora nagy részében édesapja katonságnál végzett munkája miatt sokat költözött, és olyan városokban élt, melyek általában nem szerepeltek India szennyezettségi térképén. „Volt szerencsém kimondottan zöld városokban felnőni. Ilyenek voltak például Dehradún és Dharamkot, ahol esténként hosszú sétákat tettem, mélyen belélegezve a tiszta levegőt. Frissnek és energikusnak éreztem magam tőle.” Amikor azonban nagyobb városba költöztek, hiányzott neki a természet. Garima most azt tervezi, hogy tanulmányai folytatásához visszaköltözik Dehradúnba.
Újonnan felfedezett felelősségtudatától és a természetben töltött gyermekkorának emlékeitől ösztönözve Garima most olyan fiatal nők növekvő globális csapatának tagja, akik Greta Thunberg svéd aktivista nyomában járva kongatják az éghajlatváltozás vészharangját. És mivel a tudományos területek nem tartoznak az erősségei közé, Garima céljai a környezetvédelmi vészhelyzet egy másik szempontjával, a jogalkotással kapcsolatosak.
Korát meghazudtoló, kíméletlen őszinteséggel beszél, amikor következőket mondja: „a környezetvédelmi irányítás áll az érdeklődésem középpontjában. Úgy gondolom, hogy ezen keresztül érhetek el változást a világban, és erősíthetem fel a globális éghajlati vészhelyzetről szóló üzenetem hangját.” Úgy tűnik, hogy Garima nagyon is tisztában van az előtte álló kihívás méreteivel.
Valójában Garima már egy olyan vizsgára készül, melynek letétele helyet biztosíthat számára India előkelő jogi karain, a nemzeti jogi egyetemeken. Bhopál történelme jelenti annak egyik okát, hogy az irányítási pályát választotta, mivel saját bevallása szerint ott talált rá az aktivista énjére.
1984-ben, a december 2-áról 3-ára virradó éjjelen, az indiai Madhja Prades központi államban található Bhopál városa a történelem egyik legsúlyosabb ipari katasztrófáját szenvedte el. Megközelítőleg 40 tonna mérgező gáz szivárgott ki az óváros szívében található vegyszergyárból, azonnal több ezer ember halálát okozva. Az elkövetkezendő évek és évtizedek során további ezrek hunytak el a közvetlen és közvetett kitettség okozta szövődmények és krónikus betegségek miatt. Megalapozott információkra épülő becslések szerint a katasztrófa halálos áldozatainak száma a 25 000 főt is meghaladja.
Bár évtizedekkel a katasztrófa után született, Garima nagyon is tudatában van az 1984. évi estének és az annak nyomán hozott környezetvédelmi reformintézkedéseknek. „Jobban meg szeretném érteni ezeket a törvényeket, hogy megtudjam, megvalósíthatók lennének-e úgy, hogy még az eddigieknél is jelentősebb hatást érjenek el” – mondja.
Miközben küszöbön álló jogi karrierjére készül, Garima minden pénteket tüntetéssel tölt az említett vegyszergyártól 20 percre található VIP út mentén. A fiatal környezetvédő Thunberg „Fridays for Future” („Péntekek a jövőért”) elnevezésű kezdeményezésének legismertebb arcává vált Bhopálban.
Jöhet eső, perzselő napsütés vagy hideg, Garima még egyetlen „forradalmi napot” sem hagyott ki mióta tavaly tavasszal megkezdte tevékenységét. A néha barátai vagy szülei társaságában – ám nagyon gyakran egyedül – tüntető Garimát kizárólag eltökéltsége és egy vastag, fekete betűkkel szedett „Klímatüntetés!” feliratú kartontábla segíti.
Olyan időkben, amikor a korabelieket a magolás révén elérhető tudományos kiválóságra ösztönzik az iskolákban, Garima úgy döntött, hogy szakít a hagyományokkal. A világ legsürgetőbb problémáival foglalkozik azáltal, hogy a tantermen kívülre viszi ügyét. „Ha az azzal kapcsolatos tudatosság legapróbb csíráját el tudom ültetni a vezetőségünk tagjaiban vagy a társaimban, hogy mi forog kockán generációnk számára, a tüntetés közben a természet erőivel folytatott csatám minden perce megéri majd az erőfeszítést.”
Napjainkban Garima figyelmének középpontjában a bolygó másik felén folyó események állnak: a bozóttüzek, melyeknek száma az elmúlt években folyamatosan nőtt az Egyesült Államok nyugati partján. Ezek a képek örökre az emlékezetébe égtek. „Amikor mostanában az éghajlatváltozási vészhelyzetre gondolok, a tűz jut eszembe” – mondja. „Beleborzongok, mivel tudom milyen érzés, amikor fullasztó a belélegzett levegő.”
Bhopál, a szülővárosa három évtizede bekövetkezett tragédiáját Garima annak előhírnökének tartja, ami a világra vár, ha a vezetők nem cselekszenek időben. „A levegő belélegezhetetlen, a víz pedig ihatatlan lesz. Nem lesznek halak a folyókban, vagy termény a mezőkön” – mondja. „Mi más lehetne fontosabb, mint megelőzni, hogy ez bekövetkezzen?”
Őt azonban egy másik látomás motiválja. „Az a forgatókönyv játszódik le a szemeim előtt újra és újra, melyben egy nap elhalad mellettem egy törvényhozó vagy egy politikai vezető, aki megáll, és megkérdezi, hogy mit csinálok, és tényleg odafigyel a mondanivalómra” – mondja.
Szöveg: Prayag Arora Desai
Fotók: Dolly Haorambam