Mindennap iskola után Asisat szülővárosa, a nigériai Lagos utcáin focizott. Rendszeresen zúzódásokkal és lehorzsolt térdekkel tért haza, számára azonban semmi sem okozott nagyobb örömöt, mint a foci. A szülei azonban nem örültek neki, hogy ennyi időt tölt a pályán.

Hosszú ideig meg sem fordult Asisat fejében, hogy profi futballistává váljon. Egy nap éppen egy helyi tornán játszott. Szokás szerint mindent beleadott a pályán: sprintelt, passzolt és gólt szerzett. Egy edző megkérdezte, hogy nem szeretne-e csatlakozni a csapatához. Asisat szíve fájdalmasan szorult össze. Tudta, hogy a szülei nem néznék jó szemmel. Nemet kellett mondania. Asisat az egyetemi tanulmányai alatt sem hagyta abba a futballozást.

Asisat az egyetemi tanulmányai alatt sem hagyta abba a futballozást. Az U-20-as női világbajnokságon nyújtott elképesztő teljesítményéig azonban nem jött rá, hogy elég jó volt ahhoz, hogy profi futballista váljon belőle. Ő lett a torna gólkirálynője! Azon az estén elnyerte az Aranylabda és az Aranycipő trófeáját is. Asisat soha nem adta fel, és végül a szívére hallgatott.

„Kedves Lázadók!

Egy rossz meccs nem határozhat meg titeket.

Arra kell ösztönözzön, hogy jobbá váljatok.

Soha ne hagyjátok, hogy egy elszenvedett vereség meghatározza, milyen bajnokok is vagytok.
A bajnokok mindig erősek. Erősek, és hihetetlenül motiváltak.

Néha elbátortalanodunk, mert nem tudjuk, mennyi potenciálra
tettünk szert az évek során. Egy dolgot mondhatok azonban: képesek vagytok
megküzdeni a félelemmel.

Bátorsággal az egész világot megváltoztathatod. Légy bátor!

Soha ne add fel.”

– Asisat Oshoala