A családi gyökerek hatására Amira újraértelmezte a jövőjét

„Amikor az emberek megkérdezik, honnan jöttem, azt mondom, hogy a seholországi Zümmögsz*rfalváról.” Pontosabban, Amira Natanne – részben viccelve – a louisianai Lutcherről beszél, amely egy kis iparváros New Orleans és Baton Rouge között. „Le kell térni az autópályáról, ha oda akarsz menni” – mondja a 23 éves modell és friss főiskolai diplomás. „Ott jó eséllyel ismersz mindenkit, vagy mindenkinek a rokona vagy.”

Bár kisváros, Lutcher jelentette Amira azon elszántságának alapját, hogy világot akarjon látni. Ő első generációs főiskolai diplomás. A diplomája – és a New York-i élete – része annak az álomnak, amelyet Lutcher elhagyásával valósított meg, hogy felső fokú tanulmányokat folytathasson bioetikából, most pedig egyéb karrierlehetőségeket fedezzen fel. Ahogy itt ül a szülővárosától 2400 km-re fekvő lakásában a brooklyni Bushwickban, visszaemlékezik arra, mekkora utat is járt be idáig.

Amira gyökerei mélyen futnak Lutcher városában. A dédapja alapította és vezette az első és a megyének abban a részében egy darabig egyetlen mentőszolgálatot. A városban felnőve amint valaki meghallotta a vezetéknevét, gyakran lehetett történeteket hallani arról, hogyan mentette meg a dédapja az illető valamelyik rokonának az életét. „Minden irányban 45 percnyire vagyunk a városoktól, úgyhogy a családom látta el ezt az egész területet” – mondja.

Kiterjedt családja meghatározó volt a neveltetésében. „Az nevelt, aki éppen az adott helyiségben volt velem” – emlékszik vissza. És ezek a rokonai mindig arra ösztökélték, hogy hozza létre a saját útját, és azon járjon. „Nekem sosem mondták, hogy ó, de hát te lány vagy, ezt nem csinálhatod” – mondja Amira. „Sokkal inkább hallottam azt, hogy állj csak be szépen a sorba, és tegyél meg mindent, hogy gondoskodj magadról. Ne hagyd, hogy mások véleménye befolyásolja azt, hol kötsz ki.”

Így Amira elhatározta, hogy többet akar magának. „Tudtam, hogy nem akarok ott [Lutcherben] élni életem végéig” – mondja. „Az egy olyan város, hogy oda jársz középiskolába, aztán hozzámész a középiskolai szerelmedhez, összeköltöztök, gyerekeitek lesznek, a férjed a gyárban dolgozik, és házat vesztek 22 éves korotokban.”

Ehelyett New Yorkot és az egyetemet szemelte ki magának. Négy éven át mindenben részt vállalt, amennyire csak tudott, és részt vett lényegében minden tanterven kívüli tevékenységben és különórán, ami csak volt a lutcheri középiskolában, a puskaklubtól kezdve a rúdugráson át a legjobb diákok által alapított csoportokban és az erőemelő csapatban is. „Imádtam az erőemelést” – emlékszik vissza. „Abszolút imádtam. Nem voltam jó benne, de a csapat nagyon, nagyon jó volt. Valami tízszeres állami bajnokok. Volt ott néhány kimagasló sportoló. Én nem tartoztam közéjük, de hozzátettem a magamét, ahol tudtam.”

Miután tucatnyi főiskolai jelentkezést küldött el, és
felvették a New York-i Egyetemre 2015-ben, Amira néhány osztálytársával Louisianából New Yorkba repült, hogy új fejezetet nyisson az életében.

„Sokan, akikkel találkoztam, első generációsok” – mondja. „Azt hiszem, ezt jó volt tudni, és kicsit könnyebbé tette a dolgokat.”

Lutcher elhagyása sok új élményt adott. Például leszerződött egy modellügynökséghez, és a New York-i Divathét kereteiben a kifutókon, valamint egy sor reklámkampányban is feltűnt. A költözése felébresztette Amira régi vágyát is, hogy világot lásson. „Mindez megmutatta, hogy képes vagyok elérni dolgokat” – mondja. „Megtanultam, hogy független vagyok, jártas a városi életben, szükség esetén karizmatikus, és ha kell, határozott”. Ennek megfelelően már könnyedén tett egyedül utazásokat olyan távoli helyekre, mint Indonézia, Mexikó vagy az Egyesült Királyság.

Most Amira a következő lépésén gondolkodik, és azon, hogyan legyen tudatos az életével, beleértve a sporthoz fűződő kapcsolatát is. Bár néha hiányzik neki, hogy szervezett sportcsapatok tagja legyen, a mozgásedzések segítenek enyhíteni ezt az érzést. Néha súlyzózik otthon, nagyokat szokott sétálni, és nemsokára belekezd egy harmincnapos jógakihívásba. És bár türelmetlennek vallja magát, próbálja a meditációt is a mindennapjai részévé tenni.

A nagyapja ihlette arra, hogy a főiskolán belgyógyászatot is tanuljon, és megvizsgálja annak hatását a nemek és rasszok metszéspontján álló marginalizált kisebbségre. Szenvedélyes a szülésbe belehaló fekete nők nagy arányának visszaszorításában, és azon gondolkodik, hogy ezt az energiát egy dúlaképesítés megszerzésére fordítsa, hogy támogathassa az anyákat a szülés előtt, alatt és után is. Ez egy olyan fontos terület a számára, amiben személyesen is érintett. „Az édesanyám öt gyereket szült, és négy császármetszésen esett át” – mondja Amira.

A New Yorkba szakadt lány úgy véli, hogy kíváncsisága, állhatatosan feltett kérdései és a tenni akarás motivációja jól visszavezethető tulajdonságok. Mindezt a családjából hozta magával. „Megtanultam tőlük, hogyan kell vigyázni a közösségre” – mondja Amira. „A családom mindig vigyázott a közösségre.”