Frissítsd fel magad mentálisan, hogy megszabadulj az önbizalomhiánytól

Ne csak hallgasd a fejedben lévő hangokat, beszélj is hozzájuk. Ezt a stratégiai módot a szakértők „self-talk”-nak nevezik. Szinte minden sportoló alkalmazza a kihívást jelentő pillanatokban, hogy megadja számára a legjobb teljesítmény eléréséhez szükséges koncentrációt és magabiztosságot. Főleg akkor hatásos, ha úgy beszélsz magadhoz, mintha saját magad legjobb barátja lennél. Lehetsz támogató („Meglesz az!”) vagy utasító (Végy egy mély lélegzetet”), de semmiképp sem bíráló, ezért ne illesd magad különböző nevekkel, amiért kihagytad a lövést vagy elszalasztottál egy előléptetést.

Az is lényeges, hogy amikor magadhoz beszélsz, harmadik vagy második személyként, „ő"-ként vagy „te"-ként hivatkozz magadra az „én" helyett. Így egy kis érzelmi távolságot tarthatsz, és ugyanolyan kedves lehetsz magaddal, mintha egy közeli barátoddal beszélnél.

Sok profi sportoló a megmérettetés előtti éjjel elképzeli az adott verseny minden egyes lépését attól kezdve, hogy felkel az ágyból egészen az aranyérem ünnepélyes átvételéig. A pozitív cselekvés vagy végkimenetel részletes vizualizációja vagy élethű elképzelése felkészíti az elméd a valódi tapasztalásra, fejleszti a reflexeid, a magabiztosságod és a kitartásod a valódi mozdulatok kivitelezése közben.

Ne csak azt képzeld el, hogy minden tökéletesen megy, hanem minden olyan dolgot is, amely balul sülhet el, így egy esetleges akadály megjelenésekor kevésbé valószínű, hogy stresszelni fogsz, mert már van rá terved, hogyan legyél úrrá a helyzeten. Sorsfordító pillanatokban is alkalmazhatod a gyakorlatot (az álommunkád elnyeréséhez szükséges interjún vagy gyenge úszóként az első triatlonodon), vagy olyan hétköznapi tevékenységek során, mint az edzés.

Lehet, hogy nem tudod, de a motivációnak egy látszólag feneketlennek tűnő kútfője van, amelyet bármikor megcsapolhatsz – feltéve, hogy felismerted a „miértedet” (egy alapvető célt, amely minden alkalommal tűzbe hoz, amikor kihívást vállalsz). Az élsportolók „miértje” személyes, és gyakran érzelmek által vezérelt. LeBron és Serena például azt tartják céljuknak, hogy sikerre inspirálják a hozzájuk hasonló külsejű és származású gyerekeket. Bármikor elkezdheted meghatározni a célodat úgy, hogy átgondolod, mitől érzed magad teljesnek, vagy mi az, amire büszke lennél.

Ha még mindig bizonytalan vagy, meríts ihletet az NBA és a tenisz nagyjaitól, akik a következő generációért dolgoznak, és összpontosítsd a célodat egy olyan személyre, aki fontos számodra. Ha mások szükségleteire összpontosítasz, az motiválhat és felelősségre vonhat, sőt, még arra is ösztönözhet, hogy egy kicsit keményebben dolgozz, mint egyébként tennéd, ami extra lendületet ad a fejlődéshez.

A szívósság a szenvedély és a kitartás kombinációja, amely segít elérni a hosszú távú céljaidat. Ezt a kitartást keresi minden edző egy sportolóban. A legegyszerűbben úgy tudod felmérni a szívósságodat, ha megfigyeled, hogy mennyire haladsz a célod felé. Befejezed az elkezdett feladatokat? Emlékszel egyáltalán arra, hogy mi volt a feladat? Ha nem vagy biztos abban, hogyan válaszolj ezekre a kérdésekre, tűzz ki egy kis célt, amelynek teljesítése csak néhány napot vesz igénybe (például húsmentesen eszel a hét három napján, ahelyett, hogy teljesen vegánná válnál).

Ha ez sikerül, próbáld meg újra és újra, esetleg adj hozzá még egy napot, majd még egyet, amíg a hetekből hónapok, majd évek nem lesznek. A kis célok rendszeres elérése szívósabbá tehet, ami megkönnyítheti a nagyobb célok elérését is.

Az élsportolók gyakran a már-már rögeszmés napi rutinra hagyatkoznak, hogy a feladataikat összehangolják, és a céljaikat szem előtt tartsák. A mindennapi életben a hatékony „folyamat” megteremtése egy jegyzettömbbel egyszerűen megoldható. Vizsgáld meg a rutinodat, és kérdezd meg magadtól: Van benne rendszeresen végzett, következetes feladatok, amelyek sikerélményt adnak? Vannak benne ismétlődő feladatok, amelyek pontosan ugyanolyanok, így automatikusan tanulhatsz belőlük? Van benne olyan akcióterv, amely hosszú távú célokhoz vezető rövid távú feladatokból áll? Kiemeli, hogy milyen fontos mindig a „miértedet” tartani szem előtt? És végezetül: Türelmesen végzed a feladatokat, és soha nem bünteted magad a kudarcokért?

Ez utóbbi segíthet az önbizalomhiány leküzdésében, és biztosíthatja, hogy hosszú távon kitarts a folyamat mellett.

A legegyszerűbb értelemben a felelősségvállalás azt jelenti, hogy mentegetőzés és hibáztatás nélkül magadat számoltatod el a saját fejlődésedért. Ez az egyik nagy lecke, amely a nagy tehetségekből nagyszerű sportolókat farag, mert felismerték, hogy a teljesítményük rajtuk múlik. A folyamathoz hasonlóan ezt is részekre lehet bontani, ami segít az elsajátításban: Vállalod a felelősséget azáltal, hogy átveszed az irányítást, amikor erre szükség van? Ezt elszámoltathatóan teszed, azaz hajlandó vagy vállalni az összes következményt, jót és rosszat egyaránt? Megbízhatóságot tanúsítasz nap mint nap? Gyakorlod az elkötelezettséget azáltal, hogy többet nyújtasz, mint amit elvárnak tőled?

A valódi felelősségvállalás azt jelenti, hogy valódi vezető vagy. Megbízható vagy, és többet nyújtasz, mint amit mások elvárnak tőled, ezért a felelősségvállalás elsajátítása nem csak neked, hanem csapattársaidnak, családodnak és barátaidnak is előnyös, akik tudják, hogy mindig számíthatnak rád a szorult helyzetekben.


Ha valaha is kételkedsz a folyamatban, jusson eszedbe, hogy még Serena és LeBron sem egyik napról a másikra érte el a sikert. Dolgozz kitartóan, és fejlődni fogsz.