Ez a nigériai székhelyű kreatív alkotó megváltoztatja az afrikai divatról kialakult képet

„Azt akarom, hogy minden nőjön, és összeérjen” – ez a végső cél Momo Hassan-Odukale, a 24 éves Lagosban élő kreatív igazgató és stílustanácsadó számára. És akkor is ugyanilyen kristálytisztán fogalmaz, amikor a kreativitása mögötti szándékról van szó. „Nem csak a nigériai márkákkal, hanem az egész Afrikában elérhető márkákkal kapcsolatos stílustanácsadás érdekel, méghozzá azért, hogy kiemeljem őket nem is feltétlenül csak a nyugati világ, hanem az itt élők számára is.”

Miután végzett a Central Saint Martins főiskolán, amely egy világhírű művészeti és dizájniskola Londonban, Momo a városban maradt, hogy szerkeszőgyakornokként és stílustanácsadó-asszisztensként tapasztalja meg, milyen a divatipar forgatagában dolgozni. De mindig figyelt a kiégés veszélyére, ami annyira jellemző a generációjára ebben az iparágban. „Nem akarom megölni magam egy munka miatt” – mondja. „Ettől függetlenül imádom ezt az iparágat, de haza akartam térni Nigériába, és otthon csinálni azt, amit szeretek, anélkül, hogy meg kellene küzdenem az érzelmi, pszichológiai és mindenféle egyéb stresszel csak azért, mert Londonban akarok dolgozni a divatiparban.”

De Momo számára egyéb motiváció is volt, hogy visszaköltözzön Nigériába. Lagosban közel áll azokhoz a helyi tehetségekhez, akik inspirálják őt. Ezért jött létre 2019-ben a MOMO, Momo kreatív stúdiója, amely szaktanácsadást, stílustanácsadást és kreatív iránymutatást biztosít. Most beszél nekünk a Los Angelestől London át Lagosig tartó útjáról, és arról, hogyan változtatja meg az afrikai divatról élő nemzetközi és a helyi elképzeléseket.

[A hátterem] nagyon is transzkontinentális. Igen, a származásomat tekintve nigériai vagyok, de Los Angelesben születtem, és Angliában jártam iskolába 11 éves koromtól. Sok dolgot tanultam el sok helyről. Rám az utazás volt hatással. Imádom a kultúrát és a tanulást, szeretek mindenféle helyekre eljutni, és látni különböző dolgokat, amelyeket tudat alatt hasznosíthatok a stílusomhoz.

Az alkotás mozgat. Nyilvánvalóan ez a szenvedélyem, és azt hiszem, ez az első szerelmemtől, a művészetből ered. Az iskolában a művészettörténet volt az, ami arra késztetett, hogy az alkotással akarjak foglalkozni, valamint a magam művészeten keresztül történő felfedezésével vagy az élmények létrehozásával. Ez egy érzelmi jellegű dolog.

Itt van a zenei élet, amelynek saját divatja van. Aztán itt vannak a tervezők, akik saját új kollekciókat hoznak létre. Hatalmas lyuk tátong aközött, ahogyan a zenei élet kinéz, és amit a nigériai tervezők ténylegesen létrehoznak. Van egy szó, az alté, amit az emberek régóta emlegetnek, és ami alternatívat jelent. Úgy érzem, sokan eléggé unják már ezt a szót. Ha egy bizonyos életkorban vagy, bizonyos emberekkel lógsz, és a zene világában mozogsz, akkor automatikusan alténak neveznek, amit nem feltétlenül értékelsz rossz dolognak.

Azt mondanám, hogy kilencvenes évek és menő a lányok számára, nagyrészt. Magasszárú csizmák, miniszoknyák és rövid felsők.

Nem feltétlenül. Tényleg nem érzem azt, hogy kellene, különösen, hogy nem viselek hagyományos ruhákat napi szinten. De az biztos, hogy extra erőfeszítéseket teszek annak érdekében, hogy sok nigériai tervezővel dolgozzak, akik lehet, hogy néhány éven belül újraértelmezik, mit is jelent az eredeti nigériai stílus: ami a tradicionális öltözéket jelenti, és azt képviseli, hogy Nigéria melyik részéről származol. Számomra ez az eredeti stílus. Egyáltalán nem hasonlít a nyugati öltözékekre. Mindennapi darabokról van szó, azokból az időkből, amiket ma már csak „tradnak” nevezünk. Olyan ruhadarabok ezek, amiket például egy esküvőn viselsz. Boldog vagyok, hogy olyan emberekkel dolgozhatok, akik a szakmájukat új technológiák használatával végzik és fedezik fel, miközben visszanyúlnak azokhoz a dolgokhoz is, amikkel ezek az eredeti öltözékek készültek annak idején. Lehet, hogy ez a ruha varrását jelenti, vagy épp azt, hogy milyen típusú anyagot használnak hozzá.

Úgy érzem, a probléma az afrikai tervező kifejezés használatával az, amit az emberek hozzágondolnak. Az emberek elvárják, hogy egy bizonyos mintát vagy sziluettet használj. Azt hiszem, mindannyian ezt próbáljuk most; megmutatni, hogy csak azért mert afrikai tervező vagy, nem fogsz színes anyagokat használni az öltözékedhez. Lehet személyre szabott, strukturált öltönyöd vagy kétrészes darabjaid, és akkor is tervező maradsz. Minden arról szól, hogy megváltoztassuk azt a narratívát, hogy tulajdonképpen mi is az, hogy afrikai, és elengedjük az összes sztereotípiát arról, hogy milyen Afrika és az afrikaiak.

Szeretnék segíteni az itteni infrastruktúra és divat növekedésében, lényegében. Nem úgy tekintek rá, hogy ez az egész csak rólam szól. Ha stílustanácsokat adok ezeknek a tervezőknek, azt akarom, hogy az emberek a tervezőkre figyeljenek, és lássák meg, milyen fantasztikus munkát végeznek, és milyen képességeik vannak. Nagyon nagy bennem az érzés, hogy megmutassuk, mennyi mindenünk van, és valójában mennyire tehetséges mindenki. Ezt akarom elérni.

Úgy érzem, hogy az, hogy megismertem és személyes kapcsolatot ápolok ezekkel a kreatívokkal és tervezőkkel, olyan dolog, amit nem tudtam volna így megvalósítani, ha Londonban vagyok. Úgyhogy igen, fontos, hogy itthon vagyok, és megtehetem ezt. Úgy költöztem vissza Nigériába, hogy tudtam, mit akarok csinálni itt. Feltettem magamnak ezeket a kérdéseket: „Hol vagyok? Hol akarom berendezni a székhelyem?”. Azt akarom, hogy a székhelyem ott legyen, ahonnan származom, és ez határozottan kapcsolódott ahhoz, amit csinálni akarok. A jövőben sok márkával fogunk dolgozni egész Afrikában. Folyamatosan utazni akarok Afrikában. Szóval mindez arról szól, hogy amit akarok csinálni, és amit érzek, annak lényegében nagyobb hatása lesz az életemre. Úgy érzem, erről szól az, hogy itt vagyok.